Kaleem: Legutoljára, amikor találkoztunk az Unbroken filmet forgattátok. Hogyan zajlott?
Jack: Úristen, mennyire éhes voltam a diéta miatt, amikor veled beszéltem! Nagyon szigorú voltam magamhoz! Nagy nyomás volt eljátszanom Louis Zamperini-t. Muszáj volt fogynom. Amikor az olimpiás részeket vettük föl, folyton éhes voltam. De ami jó hír, hogy mostanra megint azt ehetek amit akarok. Megváltás ez számomra!

Melyik volt az az étel, amiről mindenképp le kellett mondanod?
Jack: Sült vacsora. Ez volt az egyetlen csalóétkezésem. Mivel Derby származású vagyok, sóvárogtam a sült krumpliért és a rántott húsért.

A gyerekkori atlétikai teljesítményed előbbre vitt?
Jack: Mondhatni igen! Eredetileg focista akartam lenni, de maga a sport nagyon hasznos volt számomra. A színészkedésben olykor a versenyszerű mentalitás nagyon sokat segít!

Kaptál már jó tanácsot a karrieredhez?
Jack: Igen, Ian Browtól (zenész). 2009-ben voltam egy fesztiválon, amikor is brutál meleg volt, úristen. Egy bandában voltam benne, akik mindenhova magukkal vittek. Amikor véget ért a fesztivál, a színpad mögött volt Ian és épp ráakart gyújtani egy cigarettára. Elsétáltam mellette és mivel ő az egyik nagy kedvencem, tanácsot kértem tőle. Annyit mondott, hogy "Ne legyél ideges! Legyenek céljaid!!" Hatalmas löketett adott ez a kis mondhatni idézet.

Mit csináltál a bandában?
Jack: Egy kicsit gitároztam, énekeltem és olykor én adtam az alapritmust. Tehetséges előadó voltam de végül úgy döntöttem, hogy kilépek, fölszívódok.

Szoktál karaokézni?
Jack: Nagyon szeretek énekelni főleg akkor, amikor a gitárom is nálam van. Lelki megnyugvást jelent számomra. Az elmúlt hét-nyolc évnyi káros életmódot eltudtam ez által a hobbi által "tüntetni". Tegnap este énekeltem utoljára, amikor is egy elhunyt barátomról írt dalomat adtam elő. Ez volt az első alkalom arra, hogy előadjam. Egész jól ment.

Csináltál valaha nagy változtatást az öltözködésed terén?
Jack: Régen, amikor a barátaim közül mindenki azt gondolta, hogy ők mennyire vagányak és rosszfiúk, belevittek engem egy olyan öltözködési stílusba, amiben inkább főnöknek néztem ki, mint rendes tinédzsernek. Az öltöny volt  főszerepben.

Ez a "volt" öltözködés gondolom segített a meghallgatásokkor.
Jack: Igen, nagyon megszerettem és már jobban is érzem magam egy öltönyben, mint anno. Emlékszem, hogy mindig vonatokról ugráltunk le abban az időben, amikor nincstelen voltam. Nagyon sokat kellett éjjelente tarhálnom és sokszor kerültem olyan helyzetbe, amikor választanom kellett cigi és egy szendvics között. Egyik éjjel nem volt szállásunk és így kénytelenek voltunk a West Endben letelepedni. Nagyon rossz volt, mert a hideg miatt nem tudtunk normálisan pihenni, viszont próbáltuk oldani a feszültséged és nagyon sokat meséltünk, nevettünk. Nehéz időszak volt.

A volt iskolád segített elhelyezkedni a színészkedés világában?
Jack: Még 13 évesen kezdtem el felvételezni, ami már 11 éve történt. Szóval mondhatni egy évtizedet töltöttem el azzal, hogy erre a szintre, ahol éppen jelenleg vagyok elérjek. Nagyon sok nehézséggel és úgymond forgószéllel kellett megküzdenem. Ahonnét jöttem nagyon sok szar van és emiatt csak két tulajdonságot tarthattam meg. Becsületességet és a büszkeséget.

Volt olyan példaképed akire mindig föltudtál nézni?
Jack: Természetesen akadt egy pár. Igazságtalanság lenne csak egy személyt megneveznem, de ha még is muszáj, akkor az édesapukámat mondanám. Nagyon sok konfliktus volt közöttünk és a nézeteink sem voltak ugyanazok, még is sokszor kapom meg azt, hogy tiszta apa vagyok.

Tudom, hogy késpbb szeretnél egy állandó családot és gyereket! Jeleng van olyan nő, akivel etudnád ezt az egész családos dolgot képzelni?
Jack: Több ilyen nő is van. Nem vagyok válogatós, ami lehet nem éppen a legjobb. Viszont ha tartunk egy nevetésre való szünetet, lehet meg akarnálad téged ismerni!

Te maximalista vagy?
Jack: Nagyon szeretem az ideológiákat ... hál'istennek tanúja voltam nem egyszer meglátni a tökéletességet a művészetben. Az egyik ilyen műben fogok most főszerepet játszani.

Általában kemény szerepeket vállalsz el. Előfordúlt már, hogy sírtál?
Jack: Lehet nem tanácsos ezeket megemlítenem, de én is emberből vagyok. Sírtam az Oroszlánkirályon valamint a West End musical-en. Kétszer is megkellet néznem - igen, van egy fiatalabb hugom.

Ezután az interjú után mit csinálsz?
Jack: Az utam egyenesen a Fehér házba vezet. Úgy hallottam, hogy Angleina miatt kell mennem, nem tudom pontosan. Viszont azt is megtudtam, hogy Obama is itthon van.

Mit fogsz mondani Obama elnöknek?
Jack: Valószínűleg a a Guinness-ről fogok elsősorban beszélni, kivéve ha érdekli őt a foci. Ha így van, úgy érzem kötelességem a labdarúgást fölhozni alaptémának. Nagyon izgulok, mert még is egy elnökkel fogok beszélni és nem egy hétköznapi emberrel, szóval meg kell válogatnom a szavaimat. Igen..a labdarúgással fogok kezdeni, aztán majd eldől, hogy hova lyukadunk ki téma szempontjából. 

Saját fordítás! Másolni tilos!

Vissza